Petruska András - zenész, dalíró

Petruska András számára a zene gyermekkora óta egyet jelent a határtalan, örömteli játékkal. 9 évesen kezdett el gitározni tanulni és már nagyon korán belevette magát a dalírásba is. Több zenekaron keresztül jutott el saját, szóló produkciójának felépítéséig. Ebben a fingerstyle játékmódra való rátalálás inspirálta, amely olyan utakat nyitott meg zenei fejlődésében, ahol igazán kibontakoztathatta fantáziáját. Ez a felszabadultság érződik előadásaiban is, melyet átitat a játék öröméből fakadó energia. Koncertjei megmozgatják közönséget, a pillanatra való folyamatos reagálásával pedig a nézőket is reflexióra készteti és frissen tartja figyelmüket.

2010-ben indult szóló pályafutása alatt és a háta mögött álló, több mint 400 klub- és fesztivál fellépéssel, valamint két kiadott kislemezzel rengeteg rajongót és elismerést gyűjtött. 2010-ben megnyerte a Veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai díját, majd a következő évben a Quimby egyszemélyes előzenekaraként turnézott, továbbá előadott a TEDxYouth@Budapest konferencián is. A 2012-es évet az MR2 Petőfi Rádió Akusztik című műsorában kezdte. 2014-ben pedig első, Metropolita című nagylemezének kiadására készül, amelynek koncepciója szervesen kötődik a 21. századi Budapest mindenki által használt tereihez, valamint az Y-generáció, sajátos városi történeteihez.

Mire gondolsz a reggeli kávéd szürcsölése közben?
Annak ellenére, hogy korán, és meglehetősen rosszul kelő alkat vagyok, leszoktam a reggeli kávézásról. A szertartás azonban megmaradt egy zöld tea elkortyolgatásával. Naponta változik, milyen energiaszinten vagyok épp. Az egyik véglet az, hogy szinte meditatív állapotban, a testem minden porcikájával megélem a tea ízét, és semmilyen más gondolat nem férkőzik be. A másik véglet pedig az, hogy leforrázva a nyelőcsövemet gyorsan leöntöm az italt, csak hogy foglalkozhassak már a vágyott napi teendőimmel. És persze bármi elképzelhető a kettő között - a kávészünet vagy a napom végiggondolása, vagy pedig egy kis haladék arra, hogy nekikezdjek a dolgaimnak.

Mi motivál? Ki inspirál?
Művészi hajlamú és foglalkozású emberként nem kell nagy dolgokat, történeteket keresnem, apróságok is inspirálttá tesznek, ráadásul a pár év szociológusi képzettségem is megerősített abban, hogy minden jelenség mögött áll valami boncolgatható kérdés, minden érdekes. Ami pedig a konkrét személyekre vonatkozó kérdést illeti, a sikeres emberek nagyon sok erőt adnak. Azt az üzenetet olvasom ki a sorsukból, hogy ha ők képesek voltak megteremteni a saját szerencséjüket, akkor ez a lehetőség nekem is adott!

Milyen kapcsolatot látsz siker és kudarc között?
Ha végignézek a saját történetemen, azt kell mondjam, sosem értek nagy kudarcok. Ennek ellenére természetesen én is kerültem egót próbáló helyzetekbe: engem is utasítottak vissza nagy szerelmek,
a karrierem során előztek meg pályatársak, és égtem be olyan helyzetekben, ahova jobb lett volna be se tenni a lábam. Ezekből a sztorikból azonban mind-mind a tanulságok maradtak meg, amiket felhasználva olyan lépéselőnyökhöz jutottam a kortársaimhoz képest, hogy semmiképpen sem tudom kudarcként megélni ezeket a negatív tapasztalásokat. Szerintem minden attól függ, hogy az egyén hogyan interpretálja az élményeit. Luck is an attitude - ezt olvastam valami reklámon, és teljes mértékben egyetértek vele.

Ha egyetlen meghatározó pontot kellene kiemelned eddig életedből, mi lenne az?
Bár ilyen formában valószínűleg sosem történt meg, azt a pontot emelném ki, amikor először olyan mértékben átéltem a saját vágyaim megvalósításának igényét, hogy teljes magabiztossággal mertem
szembemenni mások akaratával. Egész életemben engem igazolt az öntörvényűségem. Erre utaló jelek először 2-3 éves koromban mutatkoztak, és semmiképpen sem olyan szépen, ahogyan a fenti sorokból hangzik, persze azóta jócskán kifinomultabb lett az érdekérvényesítő képességem.

Mit jelent számodra a “jó történet”?
A jó történetet, akár hallom, akár mesélem, nem csupán felfogom, hanem meg is élem. Belekerülök, nemcsak lélekben, hanem szinte testemmel is érzem. Plusz adalék, ha lehet rajta sokat röhögni. Az
nagyon felszabadít.

Változunk?
Folyamatosan. A megkövesedett rutin ősi ellenségem, úgyhogy természetesen hajlamos vagyok én is a változatlanság biztonságában ragadni. Annyi lehetőség van az életben, annyi kipróbálni való, annyi érték, hogy lehetetlen egy helyben ülni, és csak egy jól megszokott készletből építeni életet, játékot, zenét.