Rákócziterezés / Térfelfedő workshopok, szakmázás és csarnokest 2017

Négy napos workshop, konferencia és happening a Rákóczi térről, a Rákóczi téren, a Rákóczi tériekkel. Szeptember közepén négy napra belaktuk a Rákóczi téri csarnokot, hogy helyben valósítsunk meg olyan elképzeléseket, elméleteket, melyekkel eddig is foglalkoztunk, de inkább csak szóban.

Adott egy tér Budapest közepén. A nyolcadik kerületben, a körúton túl, a 4-es metró takarásában. A téren egy több mint száz éves vásárcsarnok áll, mely az elmúlt évtizedben megszenvedte az urbanisztikai változásokat. 2006-ban elindult a 4-es metró kiépítése. A környék az elnyúlt építkezésnek köszönhetően rengeteget vesztett élhetőségéből, a csarnok elnéptelenedett, a teret csak áthaladásra használták a helyiek. Végül az átadott metrókijárókról kiderült, hogy egy az egyben kitakarják a csarnok homlokzatát, így az a körútról szinte láthatatlan lett. Az utóbbi pár évben új, alulról jövő lendületet kapott a környék. Mással össze nem hasonlítható ízzel keverednek itt az afrikai fodrászok és büfék, a kreatív kisvállalkozások, galériák, boltok, az underground kávézók és az egymást érő tősgyökeres barkácsboltok.

Ezek az alulról jövő kezdeményezések nagyon jó alaphangulatot adnak a Rákóczi térnek. Olyan dzsentrifikációs változások indultak be ezen a környéken, melyek egyelőre teljesen függetlenek egyástól, mégis összességében egy izgalmas kulturális pezsgést hoznak létre. A Mindspace fókuszában pont az ilyen kezdeményezések, és az ezek mentén felmerülő kérdések állnak. Hogy lehet kisléptékű beavatkozásokkal segíteni a helyieket? Hogy lehet őket is bevonni és közösen ötletelni, válaszokat keresni problémákra? Hogyan lehet összekötni már létező, de egymásban még potenciált nem látó kulturális, vedéglátós egységeket? Hogyan tudja megtalálni egy piaci kisvállalkozó és egy pop-up stúdiót működtető riso nyomdás grafikus a közös hangot, hogy később közösen találjanak ki valamit? A smart city koncepciónak több ága van, mi elsősorban most a smart people-re és a smart living-re koncentráltunk. Felmértük a helyi igényeket, beszélgettünk és interjúztunk árusokkal, őstermelőkkel, a vezetőséggel. Ezek alapján szerveztünk helyi érdekű workhsopokat, melyek a felmerülő igényekre, vagy a még fel sem merült igényekre reflektálnak.

A négy csarnokban töltött nap alatt pop-up stúdiókat alakítottunk ki üres üzlethelyiségekben, grafikusok, dizájnerek, fa alapú bútorokat készítő szakemberek gyűltek össze, hogy tudást adjanak át és olyan termékeket készítsenek, mint a csarnok inspirálta plakát, képeslap, póló, bevásárlószatyor, vagy konkrétan a csarnok használatához hozzájáruló pad, rekeszekből összeállított emelvény. Így sikerült a piac eredeti funkciójától eltérő tevékenységeket bevinni a térbe, izgalmas összefonódásokat eredményezve.

A Mindspace-el mi is kitelepültünk, kinyitottuk a pop-up irodánkat, ahova bárki betérhetett kérdezősködni. Az egész eseményt végigkísérte egy zenei vonal is, Somló Dávid koncepciója mentén több zenész adott mini-koncertet a napok folyamán, és az utolsó estet, a csütörtöki csarnokestet egy nagy összzenei, piacozó jellegű, egymástól teljesen eltérő stílusú hangzásokat vegyítő programmal zártuk. Napközben pedig szakmailag támogattuk az eseményt, smart city és lokális közösségépítéssel, közösségi tervezéssel foglalkozó koncepciókat és megvalósult projekteket mutattak be hazai és nemzetközi (SCCM) előadók.

A projekt célja az volt, hogy felhívjuk a figyelmet egy nem egészen kihasznált térre, hogy a helyiek is megismerjék vagy újra ráismerjenek a közvetlen környezetükre. Emellett talán az volt a legfontosabb, hogy elindítsunk az emberekben egy olyan gondolatot, hogy nekik, személyesen is van beleszólásuk az életterük alakításába. Hogy a város, mint olyan, nem egy idegen dolog, hanem egy folyamatosan változó és változtatható szövet. Hogy élhetőbbé és okos megoldásokkal sokkal izgalmasabbá is tehető az épített környezetünk. Szembeötlő volt, hogy minden érintettnek – legyen az helyi árus, a szomszédban lakó nyugdíjas, a téren átbringázó fiatal – van véleménye a térről. Arról, hogy mi nem működik, mi hiányzik és mi kellene ahhoz, hogy élhetőbb legyen. Az őszünk ezek után pedig arról fog szólni, hogy a felhalmozott információkat, tudást rendszerezzük és hosszabb távú projekteket és ötleteket dolgozzunk ki, a helyi intézményekre, kulturális egységekre, lelkes lakókra és piacosokra támaszkodva.