Bársony Júlia - MÜSZI

Mire gondolsz a reggeli kávéd szürcsölgetése közben?

Arra, hogy mi történik a MÜSZI-ben. A Pilisi parkerdőnél lakom, minden reggel kilépek a kertbe, velem van a kutyám, Khíra, beleszippantok a levegőbe, a természet békességgel tölt el. Aztán gyorsan összekészülődök és indulok is, a fejemben azzal, hogy milyen tevékenységek várnak a nap folyamán, de ez a fajta levegővétel minden reggel jelen van, ahogy akkor is, amikor este hazaérkezek.

Mi motivál(t), ki inspirál(t)?

Az elsőszámú motivációm, hogy Budapestet olyannak lássam, amilyennek a világot szeretném látni. Motiválnak még a művészetek, a színház, a film, az alulról jövő kezdeményezések, a társadalmi kérdések, a közeg amiben élünk, itt rengeteg nevet felsorolhatnék. A Mozgó Házzal kitárult a világ. Fiatal koromban bejártam Magyarországot, majd Európát, végül a kontinenseket. Ezek főként szakmai utak voltak, amelyek során számos workshop-on vettem részt, és sok inspiráló mesterrel dolgoztam együtt. Egyfajta utazás az is, ahogy az érdeklődésem a film-színház-képzőművészetek-építészet ívét bejárta.
Izgalmasnak tartom a város és természet közötti létformát is, ahol a város jelképezi a civilizációt és az annak való megfelelést, míg a természet a humánus közeget, ahol az értékeket megtanuljuk szeretni. De végső soron azt hiszem az motivál, hogy Budapest kulturális életben részt vegyek, a változásaira reagáljak, itt van felelősségem cselekedni, és hogy ki inspirál ebben? A barátaim.

Milyen kapcsolatot látsz siker és kudarc között?

Mindkettő tapasztalat. Szakmai kudarc nem nagyon ért, sikerek igen. Ha valami létrejön, az már tapasztalat. A kritika pedig egy vélemény, amivel valaki foglalkozott, megfogalmazta, elmondta, és ez azt jelenti, hogy már megérte alkotni. Siker és kudarc, önmagában egyik sem áll meg, egy lépcsőn haladunk felfelé, lépéseink egy-egy előzőnek a következménye. A pillanat, a kiragadott idő a múltat kell, hogy kezelje, és a jövőt kell, hogy építse.

Ha egyetlen meghatározó pontot kellene kiemelned eddig életedből, mi lenne az?

Szakmai szempontból Romeo Castellucci Casare-ját, Bódy Gábor filmjeit és tanulmányait, illetve a szürrealista kiáltványokat emelném ki.
Az utazásaimból merítve nagyon meghatározó New York és a Dél-Indiai falvak kontrasztja. Az előbbi a civilizáció fellegvára, ahol a kulturális sokszínűség tobzódik. Dél-India pedig még nem volt annyira felkapva a turisták által, amikor ott jártam, nagyon távoli, a természettel teljes összhangban élő, nyitott szemű, szerető embereket láttam. Ezek egyensúlyát, egységét megélni Budapesten, ez meghatározó. Az emberek, akik Budapesten körülvesznek, sokat adtak, a jó szakmai kapcsolatok mindig barátsággá értek.

Mit jelent számodra a “jó történet”?

A MÜSZI-t. Nem is tudom… akkor jó, amikor történik. Ami történik, az jó. A jó történet sosem önző. Több ember közös pontjából forr ki valami új. A kísérleti szakasz, tele meglepetésekkel, az az igazán izgalmas. A jó történet nem csak egy embernek pozitív. Mostanában a közösségben születő élmények érdekelnek leginkább. Minden történetnek megvannak a nehézségei, de nem véletlenül. Minden jó, amivel foglalkozunk egy kicsit legalább, minden jó, aminek az esélye megvan, hogy jó legyen.

Változunk?

Naná. Egy barátom szokta azt mondani, hogy mi nem változunk, csak a környezetünk, és ebben sok igazság van. Dolgozunk magunkon, viszont bizonyos dolgok kódolva vannak. Ám a környezetünk folyamatosan változik, így befolyásol minket. Mi pedig reagálunk, és így befolyásoljuk a környezetünket. Ez egy oda-vissza folyamat. Hasonló problémákkal küzdünk az életünk folyamán, vannak 7-8 éves periódusok, különböző dolgok megerősödnek, mások tompulnak bennünk. Az égész élet egy változás, ha úgy tekintjük, a gyermeki léttől az öregedésig, a folyamat során hatalmas különbségek állnak be. Bár alapvető tulajdonságaink megmaradnak, sokat alakulunk, akár belsőleg, akár külsőleg. És vannak dolgok, amiken nem is szívesen változtatnék, például a hatalmas energia mennyiségen, amit nap, mint nap felhasználok. A rossz tulajdonságaimon folyamatosan dolgozom, sokkal kevésbé vagyok lobbanékony, mint korábban. Fontos, hogy foglalkozzunk magunkkal, de egy ideje engem inkább mások foglalkoztatnak.

muszi.org