Ferenczi Attila - Ökuka

Mire gondolsz a reggeli kávéd szürcsölgetése közben?

A kezemben lévő kávé ízére. Nálam a kávé a reggeli szertartás része, ilyenkor eléggé introvertált vagyok, nem lehet hozzám szólni, a gondolataim foglalnak le. Például a következő fekete: rossz szokásommá vált, hogy minden reggelt két adag koffeinnel indítok, reggeli nélkül, ezért 11-12 körül szoktam először enni, ami állítólag árt a gyomornak, de végső soron elég pénztárca barát megoldás. Komolyra fordítva: összeszedem az aznapi teendőket, próbálom felvázolni, hogy milyen kihívások állnak előttem.

Mi motivál(t), ki inspirál(t)?

A tenni akarás és az igazságtalanság elleni küzdelem határozott meg kiskoromtól kezdve. Hihetetlennek tartom egyrészt azt, hogy mennyi (társadalmi vagy természeti) csoda van körülöttünk, mégis milyen kevés embert érdekel mindez. Ugyanezt gondolom, amikor az emberek szemet hunynak a fölött, hogy milyen kárt okozunk a kényelmes befordult életünkkel a Földanyának. Ami a körülöttem lévő embereket érinti: a szüleimen túlmenően néhány tanárom (általános és közép iskolai időkből), és néhány olyan név a „nagyok” közül, mint Michael Moore, Stephen Hawking, vagy Coelho. Zenében pedig az American Dollar és a Hilltop Hoods.

Milyen kapcsolatot látsz siker és kudarc között?

Sokszor kudarcot vallani azt jelenti, hogy valamit nem jól csinálsz, és nem figyelsz azokra a jelekre, amiket kapsz. Kudarcot vallani és tanulni belőle azt jelenti, hogy próbálsz felfelé törekedni. Számomra a 'siker' fogalma nehezen definiálható. Azt jelenti, hogy léteznek maximumok, tetőpontok, amikor amiket elérhetsz, kiállsz és megtapsolod önmagad, vagy megtapsolnak mások. Siker nincs, elvégzett vagy nem elvégzett feladat van, utána elégedettség.

Ha egyetlen meghatározó pontot kellene kiemelned eddig életedből, mi lenne az?

Egyszer túléltem egy csatornázási gödörbe való bezuhanást, bringával. Azóta is kétkeréken élek és próbálok vigyázni a sóderrel telt gödrökre.

Mit jelent számodra a jó történet?

Érdekfeszítő, leköti a figyelmemet és tanulhatok belőle. Ami megmozgatja az agyamat, napokkal később is foglalkoztat, eszembe jut egy váratlan pillanatban a villamoson, és ilyenkor valamilyen kényszeres mozdulatot teszek, vagy sóhajtok egyet. Nem kell „happy end”-del végződnie, de jó, ha a „rossz” bűnhődik. Adjon erőt egy adott pillanatban, hitet, hogy van miért küzdeni. Az önmagukért való történetek bontják az elmémet.

Változunk?

Megállás nélkül. Igazán viszont az változik, aki akar is. Vannak olyan attribútumaink, amik egész életünkön végig kísérnek és szinte észre sem vesszük őket. Az orrunk például egy olyan testrészünk, ami életünk végéig nő.

okuka.hu