Kulka Janina - Magyar Patológusok Társasága

Hogyan derült ki számodra, hogy patológus leszel, illetve az emlőrákkutatás lesz a szakterületed?
Úgy éreztem, hogy az egyetem után még többet kell tanulnom ahhoz, hogy jó orvos legyek és erre a patológia látszott a legalkalmasabbnak. Később már nem gondoltam arra, hogy más szakmát válasszak, mert nagyon hamar kiderült, hogy milyen alapvetően fontos a betegek gyógyításához a jó diagnózis, hogy mekkora súlya van a leleteinknek.

Az emlőpatológia véletlen volt, egy szomorú véletlen: Mohácsy Judit, akitől kezdettől fogva tanultam a szakmát, nagyon fiatalon meghalt és mivel én dolgoztam akkoriban a legtöbbet mellette, rám maradt ez a terület. Neki és Kádár Anna professzornak köszönhetően kaptam egy ösztöndíjat Angliába, ahol Jack Davies professzor mellett végeztem kutatómunkát, egyben itt nyílt lehetőségem a mammográfiás emlőszűrés speciális patológiai vonatkozásait megismerni.

Az elmúlt két évben a Magyar Patológus Társaság elnökeként mi motivált a munkádban?
Azt gondolom, hogy nagy megtiszteltetés, ha egy közösség valakit méltónak és alkalmasnak tart arra, hogy ezt a funkciót betöltse. A magammal szemben támasztott elvárásnak illetve a patológus közösség bizalmának igyekeztem megfelelni.

Mik az igazi kihívások egy ilyen szervezet irányításában?
Egyfelől nehéz megvalósítani, hogy mindenki elégedett legyen, mindig érik az embert kritikák, bármennyire is igyekszik. Ezt figyelembe kell venni és meg kell tanulni kezelni. Másfelől sajnos kevés a tevékeny támogató, ezt is figyelembe kell venni a tevékenységek tervezése és megvalósítása kapcsán. Ez sokszor nem könnyű.

Miket tartasz az utóbbi évek legnagyobb sikereinek?
A Magyar Patológusok Társaságának az elmúlt 2 évében voltam elnöke, előtte 4 évig a főtitkári, 1 évig a leendő elnöki tisztet töltöttem be. Ebben az időszakban nagy sikereknek tartom az általunk Magyarországon szervezett nemzetközi kongresszusokat (pl. a 2nd. Pannonia Pathology Congress), az MPT és a Semmelweis Egyetem sikeres TÁMOP projektjét (E-learning tananyagfejlesztés), valamint az MPT megújult kommunikációs felületeit, ahonnan például a lakosság is megfelelő információt kap a patológia tevékenységéről és szerepéről. Ezen kívül nagyon örülök, hogy Budapest hivatalosan is versenyben van a 2017-es Európai Patológus Kongresszus szervezési jogáért.

Egyéni sikereim közé sorolom, hogy beválasztottak az Európai Patológus Társaság vezetőségébe, hogy két tanítványom nagyon jó kutatásból írta a disszertációját és sikeres PhD fokozatot szerzett, valamint azt, hogy a Semmelweis Egyetem kiváló oktatója kitüntetést kaptam.

A patológia területén nagy hagyománya van a networkingnek (még a napi muka szintjén is), mit lehet tanulni a nemzetközi együttműködésekből és mik a nehézségei?
Nagyon jó közelebbről látni, hogy ugyanazt a szakterületet más országokban hogyan művelik. Nagyon jó, inspiráló, nyitott dolog nemzetközi munkacsoportban dolgozni. A nemzetközi kongresszusok szervezésében is az egymás iránti nyitottság és tisztelet és a kialakult barátságok az igazi nagy élmények. Nem látok benne nehézséget - a nyelvi különbség már nem akadály. A "continental english" inkább összeköt.

Hogy látod a patológia, a hazai és a nemzetközi együttműködések jövőjét?
A patológia mindig is fontos lesz. Kérdés, hogy lesz-e még Magyarországon olyan fiatal orvos, aki ezt a szakmát választja és itt is akarja művelni. Nagyon sokan mentek el, jól képzett, fiatal-középkorú patológusok. Ahol most dolgoznak, a magyar fizetésük ötszörösét, tízszeresét kapják, jobbak a munkakörülmények, szervezettebb a kórházi munka, nyugodtabb az életük. Ezzel nem tudom, mikor tud majd versenyezni az itthoni egészségügy.

Amúgy a patológia, ha elvonatkoztatjuk a konkrét helyzettől, szép jövő elé néz: a mi diagnosztikus tevékenységünk az alapja a daganatok célzott kezelésének, az aspirációs citológia révén a gyors diagnosztikának, a kórházi-klinikai munka minőségbiztostásának is. A hazai patológiai osztályok együttműködése telepatológiai hálózatok kiépítésén keresztül valósulhatna meg, így a konzultációk, a nehéz esetek megoldása rövidebb időt venne igénybe, a gyakori konzultációk a folyamatos továbbképzés eszközei is lehetnének.

A nemzetközi együttműködések szerintem szerves részei kell legyenek az életünknek. Nem szabad elsüllyedni a saját szűk világunkban, a saját (pillanatnyilag megoldhatatlannak látszó) problémáinkban. Nagyon fontos, hogy a magyar patológia aktív szereplője legyen az európai patológiának vagy a nemzetközi patológiának általában. A mai magyar patológia nagy és a világon mindenütt ismert hagyományokkal, nagy elődökkel rendelkezik. Ez azonban nem csak dicsőség, hanem felelősség, kötelesség, feladat is: meg kell őriznünk ma is, a jövőben is a magyar patológia rangját a világban.

More details: pathology.hu

Kulka Janina - patológus professzor
Semmelweis Egyetem II. sz. Patológia Intézet oktatója
Magyar Patológusok Társaság elnöke (2010-2012)
Európai Patológus Társaság elnökségi tagja